Ház értékbecslés, ahová a saját autómmal érkezhettem

Mindig is érdekeltek az autók.

Így számomra nem volt kérdéses az, hogy megrendeljek egy autós magazint.

Körülbelül 14 éves korom óta rendelem meg ezt az újságot, a mai napig mindig, bár már online weboldala is van.

Hű, mintha csak tegnap lett volna, hogy anyukám és apukám elmondta nekem vacsora közben, hogy van egy kis meglepetésük számomra.

Most 20 éves vagyok, és már van jogsim is, de mai napig tisztán emlékszem arra az estére, sőt az is megmaradt bennem, hogy épp spagetti volt vacsorára, amit én szinte minden ételnél jobban imádok, főleg reszelt sajttal, úgy az igazi.

Aznap este azonban desszertem is volt, az autós magazin, mondhatni majdnem szó szerint elfogyasztottam, valahogy nagyon szerettem és még most is szeretem az autók világát.

Már tudok vezetni is évek óta, jó ezt úgy mondom, mintha vagy negyven éve jogsim lenne és annyi tapasztalatom is, amennyit annyi év alatt lehet összeszedni, de persze ez nem így van, bár nem tagadom, hogy sokat vezetek, járom az utakat és így van is mikor tapasztalatokat szereznem ezzel kapcsolatban.

Az autós magazinban egyébként sok hirdetés is látható.

Így jutottam el odáig, hogy ennek köszönhetően sikerült a házunk értékbecslése.

Ugyanis a sok kis hirdetés között, amiket a magazin utolsó oldalán olvashatunk, felleltem egy reklámot ezzel kapcsolatban.

Kiderült, hogy ki foglalkozik házak értékbecslésével és én rögtön tájékoztattam róla a szüleimet, mert a közel jövőben el fogunk költözni, legalább is nagy tervek vannak ezzel a dologgal kapcsolatban most itthon.

Anya és apa is természetesen nagyon örült neki, hogy találtam ezt a hirdetést, amiben telefonszám és egyéb elérhetőség is meg volt adva az értékbecslő céggel kapcsolatban, de azt a feladatot, hogy időpontot egyeztessünk a házzal és annak értékének felmérésével kapcsolatban, hát nem rám bízták?

De, igen, enyém lett ez a feladat.

Mindig szívesen segítek anyának is meg apának is, ha megkérnek, de annak viszont nem örültem, hogy két órát kell utaznom majd e miatt a megbeszélés miatt.

A fővárosban lakunk és kifejezetten jó a tömegközlekedés, a távolságokat nem lehet lerövidíteni, vagy esetleg felgyorsítani, így ez a kis kiruccanás oda és vissza 1- 1 órát jelent külön külön, tehát összesen 2 órát a napomból, oedig nekem az idő nagyon értékes és az egyetem mellett ezek a két órás kihagyások is hiányozni tudnak, főleg a vizsgaidőszakban.

De mivel nekik dolgozniuk kell, így kizárásos alapon is csak én maradtam és mivel tudtam, hogy a házunk értékének a becslése most fontos, így elfogadtam a ,,kihívást” és megbeszéltem velük, hogy a legközelebbi csütörtökön el is ugrok a város másik végére, a Dunán is túl, hol még az első világháború dúl és elintézem ezt a dolgot.

Csütörtök délután az egyetemről hazaérve azonban otthon találtam anyát és apát is.

Bevallom, hogy eléggé kiakadtam ezen a dolgon, hogy e miatt kell kihagynom egy gyakorlatot, amit nem mintha bánnék, de csak hármat lehet róla hiányozni egy félév során és ezeket a hiányzásokat leginkább azokra a bizonyos másnapokra szerettem volna tartogatni… talán tudjátok, hogy miről beszélek.

Nem mondták el pontosan, hogy hogy is történhetett az, hogy egészen véletlenül mind a kettejüket otthon találtam, mikor dolgozniuk kéne, de nem is érdekelt annyira, hiszen ha már nem mentem be a gyakorlati órámra, akkor már azt tartsam be, ami miatt kihagytam.

Mielőtt elindultam, apukám szólt, hogy a garázs felé menjek és nyissam ki azt neki, mert majd ki szeretne állni később az autónkkal, hogy lemossa.

Azonban a garázsba belépve nem egy túl ismerős látvány fogadott, hanem egy gyönyörű, matt fekete szépség.

Tátva maradt a szám és nem tudtam, hogy mit akar ez jelenteni.

Ekkor anya és apa is kijött utánam a garázsba és egyszerre kiabálták, hogy meglepetés.

Kiderült, hogy ez az én első saját autóm, amit a szombaton lévő szülinapomra kaptam igazából, a drága 21. szülinapomra, de csak most tudták elhozni, ezért kicist megelőzték, egy pár nappal az ünnepet.

Azt se tudtam, hogy mit mondjam, hogyan háláljam ezt meg, hiszen nem is érzem, hogy megérdemlem, de nem is ez a lényeg.

Legalább ennyire örültem annak idején az első autós magazinomnak is a spagetti evős vacsora közben, mint ezen a délutánon az első járgányomra, amibe egyébként mondanom sem kell, de első látásra beleszerettem.

Fogalmam sem volt, hogy most mit csináljak, hogy köszönhetném meg ezt a szüleimnek, de ők rögtön kisegítettek egy egyszerű válasszal, hogy menjek el az értékbecslőhöz, aki majd felbecsüli a házat és majd utána ráérek köszöngetni.

Szóval ezzel az úttal fel is avattam a drágaságot és vígan töltöttem az elkövetkezendő majdnem egy órát.

Mivel nem volt dugó az utakon, így gyorsabban is odaértem az ingatlanbecslő irodához, mint gondoltam, vagy mint ahogy ezt tömegközlekedési eszközökkel sikerült volna.

Nagyon tetszett az egész, jó és kényelmes volt vezetni, a boldogság szerintem kiült az arcomra.

Sajnos a házunktól meg fogunk válni idén, ezért is kellett felbecsülni az értékét, de ez az autó velem marad, ráadásul még jó hosszú ideig és talán kárpótolja majd a drága otthonunk hiányát is.

Köszönet érte!