Így sikerült végre megválni a felesleges autós magazinoktól

A férjem imádja az autókat, néha a garázsban a saját kis autóját és motorját is bütykölni szokta. Persze a nagyobb „beavatkozásokat” inkább már autószerelőre bízza, de nem azért mert nem tudna néhány nagyobb dolgot megcsinálni, csupán nincs ideje arra, hogy napokig szereljen valamit az autóján. Szinte már hobbinak is nevezhetjük ezt a tevékenységét, nem véletlenül van tele a ház is különböző autós magazinokkal. Mindenhol találni legalább egyet. Van ugyebár az autóban is, de a dohányzóasztalon, a számítógép mellett, de még a fürdőben is van belőlük. Sokszor már úgy kell rákérdeznem, hogy a régebbi újságokat kidobhatom-e, vagy azokkal szeretne majd tüzelni vagy karácsonyi ajándékot csomagolni. Néha húzza a száját, de aztán belátja, hogy felesleges minden újságot megtartanunk, mert csak a helyet foglalják. Ez ugyanolyan, mintha az én női magazinjaim lennének ott mindenhol és kötelezően kellene azokat nézegetnie. Mondjuk, én nem is veszek magazinokat. Az én részemről inkább könyvekkel van tele a ház, de mentségemre szóljon, hogy vannak könyvek, amiket többször is el szoktam olvasni, és amik már nagyon nem kellenek, azokat oda szoktam ajándékozni. És amúgy sem én veszek állandóan könyveket, rengeteg könyvet kapok ajándékba, mert tudják a családtagok és a barátok is, hogy imádok olvasni. De nem autós magazinokat!

Az egyik autós magazin címlapja a Castrol motorolaj volt. Én egyáltalán nem vagyok otthon a témában, és azt hittem, hogy a Castrol az jelent valamit, de a férjem közölte velem, miután rákérdeztem, hogy az a motorolaj márkája és amúgy ő is használt már ilyet. Kicsit nevetve is közölte ezt velem, és nem értettem, hogy ezen mi olyan vicces. Ha én kérdezném tőle, hogy tudja-e mit jelent a habarás, lehet, hogy ő sem tudná. A főzéshez egyáltalán nem konyít, de nem is baj, helyette viszont jó férj módjára sokszor besegít a takarításban és a bevásárlást is gyakran elintézi helyettem.

Régebben vett magának egy motort, amit most már egyre ritkábban használ, de attól még ugyanúgy ott áll a garázsban és porosodik. Múltkor megkérdeztem, hogy miért nem adjuk el, ha nem használja, hiszen így csak tönkre fog ott menni. Azt mondta, hogy rajta van az ügyön. Ami nála azt jelenti, hogy igazam van, majd egyszer elintézi. Azóta is ott áll a motor a garázsban és szerintem ebben az évben maximum kétszer használhatta. Nekem nincs jogsim a nagymotorokhoz, így én nem használhatom, pedig milyen vagány lenne azzal munkába járni nyáron.

Aztán kiderült, hogy a garázsban van jó pár dolog, ami csak úgy ott áll, senki nem használja, és csak porfogónak vannak ott. Egy kartondobozban például találtam egy csomó autós magazint, amik legalább két évesek lehetnek. Sőt, mellette találtam néhány üres Castrol motorolaj flakont is, amit aztán végképp nem értettem, hogy minek tartogatjuk. Gondoltam, hogy mielőtt számon kérem a férjemet, először szépen kitakarítok a garázsban, ahogy terveztem, összeszedem egy kupacba azokat a dolgokat, amik szerintem teljesen feleslegesen állnak a garázsban és csak utána kérdezek rá, hogy mégis ezeket minek tartogatjuk. Így aztán a férjemnek nem lesz más dolga, csak a kupacot szépen kidobni.

Szerencsére végre sikerült őt rávennem miután hazaért a munkából aznap, hogy dobálja már ki a teljesen felesleges dolgokat, mert csak a helyet foglalják. Aztán sikeresen azt is megbeszéltük, hogy ha valami nem kell, akkor ne vigye ki a garázsba őket, hanem dobja kell, mert nem kell tartogatni. Olyanok vagyunk néha, mint a tévében, a sorozatban azok a családok, akik mindent gyűjtögetnek. Még szerencse, hogy végre sikerült ezt is megbeszélnünk. Körülbelül századik próbálkozásra.