Kalandunk egy kisbusszal

Van egy kisebb társaságunk a klubból, akikkel szeretünk néha-néha összejárni más programokra is. Egyszer például elhatároztuk, hogy lemegyünk vidékre egy-két napra, hogy kipihenjük a mindennapos fáradalmakat. Minden klappolt, a dolgok jól mentek. Az én feladatom a szálláshelyek lefoglalása volt, ami szerencsére gyorsan ment. Egyik legjobb haveromnak viszont a buszrendelést kellett elintéznie. Lelkiismeretesen meg is tette a szükséges lépéseket, utánajárt, telefonált, foglalt, mindent megcsinált, amit megkövetelt a haza.

buszrendelés

buszrendelés

A bökkenő akkor történt, amikor az indulás napján kora reggel vártuk a kisbuszt, ami rendelésre jött és vitt volna minket a Balatonhoz. Ugyan ez egy nyári reggelen történt, de elég korán keltünk, hogy minél több időt lent tudjunk tölteni a tónál, úgyhogy álmosak voltunk és az idő is még hűvöskés. Így álldogáltunk a megbeszélt parkolóban, de a busz csak nem jött. Egy darabig még türelmesen vártunk-vártunk, hátha jön az a fránya busz. De nem jött. Haverom pedig telefonált a cégnek, hogy mi a helyzet, meddig kell még várnunk. Leírása szerint a nőnek, aki a telefonba beszélt olyan volt a hangja, mint akivel a halálos ítéletét közölték. Sűrű elnézések közepette tájékoztatta barátunkat, hogy valami félreértés folytán ma reggelre nem írtak be a kollégák foglalást. Szerencsére egy fél óra múlva megjött a „mentesítő járat”, az utazás árából jó adag kedvezményt kaptunk, és még a Balatonra is leértünk.

A bejegyzés kategóriája: Egyéb
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.