Személyesen vettem át a feleségem új Swarovski ékszereit

A feleségem egyszerűen rajong az ékszerekért. Mondjuk megértem, minden embernek megvannak a maga hobbijai és érdeklődési körei. Ami nekem az autó, az neki egy új fülbevaló, vagy nyaklánc. Mondjuk azt azért hozzátenném, hogy egy kocsi sokkal praktikusabb dolog, mint egy új ékszer szett, de hát erről kár lenne vitatkozni vele.

Régebben mindig azzal próbálkoztam, hogy jeles alkalmakkor, például karácsonykor, a szülinapján, névnapján, évfordulón, stb. vettem neki valami szépet. Legalábbis én azt hittem, hogy szépet vásároltam, de az esetek többségében mindig kiderült, hogy egyáltalán nem sikerült eltalálnom az ízlését. Szegénykém mindig úgy tett, mintha tetszene neki az adott ékszer, de aztán lassacskán elkezdett feltűnni nekem, hogy sosem hordja őket.

Nemrégiben ismét rákérdeztem, hogy miért nem hordja azt a gyűrűt, amit a tízedik házassági évfordulónkra vettem neki, és akkor kibújt a szög a zsákból. Láttam rajta, hogy kényelmetlen neki ez a kérdés, de aztán végül erőt vett magán és megosztotta velem, hogy habár nagyon örül annak, hogy kap tőlem ezt-azt, de az az igazság, hogy amiket veszek még véletlenül sem közelítik meg az ízlését és sajnos nem tudja őket hordani. Vagy nem megy az adott dolog egy ruhájához sem, vagy csak éppen nem tetszik neki és ez a baj.

Kicsit elszomorodtam ettől, mert ezelőtt mindig azt gondoltam, hogy remekül ajándékozom, hiszen melyik feleség nem vágyik arra, hogy a férje ékszerekkel lepje meg. Az sosem fordult meg a fejemben, hogy egy ilyen projektet is el lehet szúrni. Úgy gondoltam, hogy jóvá szeretném tenni neki az elmúlt évek balul elsült meglepetéseit és kitaláltam egy jó tervet.

Lefotóztuk a régi ékszereit és megbeszéltük, hogy eladjuk őket a neten. Attól még, mert neki nem tetszenek, biztos van olyan nő az országban, aki boldog lenne ha megvehetné őket. Így mi is jól járunk, mert nem porosodnak egy ékszeres doboz alján, illetve a vevő is, hiszen lesznek neki szép új ékszerei.

A terv másik része pedig az volt, hogy a feleségemmel együtt leülünk a gép elé és rendelünk neki olyan ékszereket, amik az ő ízlését tükrözik. Mint megtudtam tőle, nagyon tetszenek neki a Swarovski ékszerek, ezért olyanokat kezdtünk el nézegetni egy mindkettőnknek szimpatikus honlapon. Kiválasztott magának néhány dolgot: Három pár fülbevalót, egy nyakláncot és két karkötőt, és már akkor ragyogott a szeme, amikor még csak képen nézegette őket.

Valljuk be, az általa kiválasztott ékszereket látva nem is csodálom, hogy az én ajándékaim nem tetszettek neki, hiszen köszönőviszonyban sem voltak azokkal, amiket valaha tőlem kapott. Én mindig arany(színű) dolgokkal leptem meg, hiszen anyukám is mindig olyanokat hordott és úgy éreztem, hogy az ilyen ékszerek időtlenek és stílusosak. Mint kiderült, Juci utálja az arany színt. Ezek szerint több mint tíz év után is megtanulhat az ember valami újat a párjáról.

Lényeg ami a lényeg, a feleségem nagyon boldog volt, megrendeltük az ékszereket és a személyes átvételt választottuk ki. Úgy voltam vele, hogy ha már elveszik a meglepetés varázsa azzal, hogy ő válogatott a Swarovski ékszerek között, akkor legalább annyiban legyen már hagyományos az ajándékozás, hogy én, a férfi, fogom magam, beülök az autómban és elmegyek érte.

Viszont a megrendelés közben eszembe jutott még valami. Onnan indult a beszélgetés, hogy Juci miért nem hordja a házassági évfordulós gyűrűt. Azért vettem neki, mert gyűrű fronton sosem állt túl jól a kapcsolatunk. Fiatalon ismerkedtünk meg és mikor összeházasodunk akkor még mindketten egyetemisták voltunk, akik alkalmi munkákból próbálták nagy nehezen fenntartani magukat. Éppen emiatt eljegyzési gyűrűje nem is volt, simán csak rákérdeztem egy este, hogy mi lenne, ha összeházasodnánk. Magára az esküvőre kellett viszont gyűrű, vettünk is két olcsó példányt az egyik közeli zaciban, mert másra nem volt pénzünk, a szüleinktől pedig nem akartunk kérni. Az igazság az, hogy nem is összeillő gyűrűk voltak. Most gondolhatjátok, hogy miért rohantunk ennyire az esküvővel, várhattunk volna amíg lesz elég pénzünk, hogy minden olyan legyen, ahogy Juci kislányként elképzelte, de… Egyszerűen nem akartunk várni. Fiatalok voltunk, szerelmesek és szerettünk volna házasok lenni, és ezért meghoztuk azt az áldozatot, hogy olcsó gyűrűkkel, néhány családtag jelenlétében, a városházán mondtuk ki az igent. A gyűrűket persze azóta egyikőnk sem hordja, de valahogy nem jött szóba, hogy „pótolni” kéne őket valami újjal.

Közben eltelt tíz év és egyikőnk sem bánta meg a dolgot, de most valamiért eszembe jutott, hogy érdemes lenne úgymond újraírni a történetünket. Kitaláltam, hogy rendelek neki egy szép, modern, de mégis klasszikus eljegyzési gyűrűt. Szigorúan nem sárga arany színűt, hanem ezüstös, fémes csillogásút. Szóval mivel már tisztában voltam azzal, hogy nagyjából mit szeret, kiválasztottam neki egy gyűrűt, amit szintén arról a honlapról rendeltem meg, ahonnan az ő Swarovski ékszereit is.

Tegnap vettem át őket személyesen, az ékszereket már oda is adtam Jucinak, azonban a gyűrűvel még várok. Szeretnék kitalálni neki valamilyen különleges dolgot, aminek keretében megérhetem a kezét, újra. Megérdemelné, hogy megkapja ő is azt a lánykérést, amiről a kislányok álmodni szoktak. Romantikával, letérdeléssel és egy szép gyűrűvel. Utána pedig, ha ismét igent mond (nagyon remélem, hogy tíz év és két gyerek után azért ez így lesz), akkor szervezünk egy világra szóló lakodalmat, amin ott lehet az egész család, a barátaink és persze a gyerekek is.

A második esküvőnkön pedig már olyan gyűrűnk lesz, amik összeillenek és nem szégyelljük hordani őket emberek előtt sem. Azt hiszem azoknak a kiválasztását már Jucira bízom. Neki úgyis jobb az ízlése, de azért az eljegyzési gyűrűvel én is kitettem magamért. Biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog neki. Talán még jobban is, mint az új Swarovski ékszerei, pedig már azok is gyönyörűek.